„Anyu majd elintézi!" Tulajdonképpen lehetne ez is a címe ezeknek az írásoknak.Mert hát végül is anyu az oka mindennek, meg ő is a felelős mindenért: az áramkimaradásért, a fürdőkád állapotáért, a család jólétéért és a megfelelő pillanatban alkalmazott lelki masszázsért, a maradékok gondos felhasználásáért és a házi feladatért…
Anyunak is van persze elégtétele: belső monológjaiban — humorosan, bölcsen, dühösen és/vagy teli öniróniával — „megadhatja nekik": a kedves családjának, a szomszédnak, a saját anyukájának vagy a férjének, sőt néha a tiszteletre méltó Sigmund Freudnak is. Utánozhatatlan derűvel ábrázolja Nöstlinger asszony a mindennapok csatározásait, amelyek oly ismerősek az olvasónak, hiszen mi mindannyian naponta megvívjuk őket. Hiába, a családi „bolondokházát" egy asszony tudja szívós kitartással „normális lélekgyógyászattá" szelídíteni. Tehát: Fel a fejjel, anyukák!
