Claude Mauriac a mai francia irodalom egyik legnagyobb alakjának, Francois Mauriacnak a fia, és a nagy ember gyermekének a tulajdon tehetségén és a pálya nehézségein kívül nagy hírű apja nyomasztó árnyékával is meg kell küzdenie.
Claude Mauriac kisregényén nemcsak hogy az apja keze nyoma nincs rajta, de még a ma szüntelenül kísérletező, viharos korszakát élő francia prózairodalomban is kísérletnek számít: nem a hagyományos polgári regényirodalom útját járja, és nem is egészen az „új regény”-ét; ha meg akarnánk határozni a műfaját azt mondhatnánk rá: lélektani detektívregény. Író is, olvasó is, tettes is meg nyomozó is egy személyben. Az egyszerű kerettörténet mintegy ürügy az izgalmas részleteket felvillantó nyomozásra, az újfajta kísérleti eszközök seregének felvonultatására: gyilkos helyett Claude Mauriac a bonyolult, védekező és támadó emlékezés-felejtés mechanizmusának mozgatóit akarja tetten érni.
