Ötvösség, réz- és bronzművesség, a kovácsoltvas művészete, zománcművészet - ez a könyv témája. Fémművességünk hosszú szünet után a szecesszióban virágzott ki újra, s a mai gyakorlat gyökerei is odáig nyúlnak vissza. Ezért az utóbbi öt-hat év termésének bővebb ismertetése előtt a kötet összefoglalja a század elejétől kezdve a magyar fémművesség történetét.
A régi korok ötvösei nemesfémekkel dolgoztak, kevesek számára. Ma a drága nemesfém mellett a tömegigényt elsősorban rézből, bronzból készült, többnyire ezüstözött, krómozott ékszerekkel elégítik ki. A modern ékszer egyszerű formáival, a fém szépségének hangsúlyozásával egészíti ki a ruházatot.
Az alkotóműhelyekből lakást, épületbelsőket és az épületek külsejét díszítő zománcozott, réz-, bronz- és vastárgyak, valamint használati cikkek is kikerülnek: dobozok, tálak, vázák, falidíszek, gyertyatartók, kapuk, rácsok.
Nincsenek fémművességünkben uralkodó stílusirányzatok; művészeinek sokféle egyénisége változatossá teszi a kezük alól kikerülő darabokat. Egy közös vonásuk van: az anyagszerűség tiszteletben tartása, vagyis a fémek természetének figyelembevétele a formák, díszítések kialakításakor.
A kötet szerzője Koczogh Ákos, aki a mai magyar iparművészet ismert szakembere. Kerámia, porcelán, üveg, valamint Textil címmel írt könyveit a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata 1975-ben jelentette meg.
