Amikor a rémült Akut felkapta a fejét, azt látta, hogy fentről egy párduc ugrik feléje, és a párduc hátába kapaszkodva azt a fehér majmot pillantotta meg, aki annak idején legyőzte őt a nagy víz partján.
A majomember belemélyesztette fogait Sita tarkójába, jobb kezével átfogta a fenevad nyakát, a bal kezében szorongatott vékony kődarabbal pedig újra meg újra lesújtott a párduc testére a bal lapockája mögött.
Akutnak alig volt ideje félreugrani, nehogy a dzsungel eme vérszomjas szörnyei maguk alá temessék.
A két vadállat hatalmas robajjal érkezett le a földre a majom lábainál. Sita hátborzongatóan sivított, morgott és bömbölt, a fehér majom pedig némán, de annál állhatatosabban kapaszkodott bele zsákmánya vergődő testébe.
