Egy valószínűleg mesterséges eredetű, eseményhorizont nélküli szingularitás elviselhetetlenül ragyogásában rejtélyes tárgyakkal teleszórt naprendszerek fürdenek: azoknak az elszánt kutatóknak és kalandoroknak az emlékét őrzik, akik már a földi civilizáció megjelenése előtt is e megdöbbentő jelenség titkait fürkészték – mindhiába. Egy aszteroida felszínén egy elhagyott űrhajó, két csontból faragott dobókocka és egy emberi csontváz dacol az idő múlásával. Vajon mióta? A választ talán egy 25. századi űrhajókapitány tartja a kezében, egy nő, aki valósággal eggyé vált járművével. Vagy egy valamikori legendás „feketelyuk-szörfös”, aki adósságai elől virtuálisvalóság-tartályba menekült. Esetleg egy 20. századi zseniális fizikus, aki amellett, hogy az űrhajózás forradalmasításán dolgozik, szellemileg egyre inkább leépül, és egy misztikus hang utasításainak engedelmeskedve gyilkosságokat követ el?
