1893-ban Pjotr Csajkovszkij, az orosz zene büszkesége, Nyugaton is ünnepelt reprezentánsa, pályafutása csúcsán, dicsősége teljében váratlanul meghal. Mindenki úgy tudja, hogy a kolera végzett vele. 1793-ban igencsak megritkított Sainte-Foy család Oroszországban menedékre lelt kései leszármazottja, foglakozására nézve a Perm-Orenbourg Rt. hídépítő üzletkötője nagyra becsülte Csajkovszkijt; szerette orosz felesége is: románcait, zongoradarabjait – 1893 boldog békeidején lakás is, pénz is, igény is volt a házimuzsikálásra. A férfi gyanút fog: olyan körülmények merülnek fel, amelyek ellentmondani látszanak a hivatalos verziónak. Nyomozni kezd. Felteszi a kérdést: lehetséges, hogy Csajkovszkij volt a cár utasítására összehívott héttagú becsületbíróság alanya, vagy fogalmazzunk pontosabban: tárgya? A válasz: igen. A kíváló francia író regénye pompás korrajz és letehetetlen bűnügyi történet.
