„Szemesnek áll a világ!…Csak magaddal törődj, fiacskám, senki mással!” Hörcsi Lajcsi ezt korán megtanulta és e szerint is él. Gyűjtögetve dolgozik látástól vakulásig. Szépen telik a kamra, valami mégis hiányzik, és ez néha nyugtalanítja. Mi lehet az? Meg fogja-e találni?…De egyelőre az a fontos, hogy gazdag legyen. Olyan, akinek előre köszönnek azok az élhetetlenek, akik szegények maradtak. Aranypofácska is szegény. Egy butuska dalon és egy pici gitáron kívül semmije sincsen. Mit tehet ebben a könyörtelen hörcsögvilágban, hogy mégis jó és szép legyen élni?…Erről szól ez a mese.
