Both Mária, Csorba F. László: Források

A ​mai ember helyzete olyasféle, mint amilyen egy máik életben maradt régi filozófusé lehetne, aki az eredeti tudását hosszú századok ismereteivel gyarapíthatta volna. Eme különös kiváltságnak köszönhetően nem csupán az egyes ember halad előre napról napra a tudományokban, hanem ahogyan a világegyetem öregszik, az emberiség egésze is fejlődik folyamatosan, mivel ugyanazt éli át az emberek egymást követő sora, mint amit egyetlen ember él át az életkorok változásában.. Olyannyira, hogy a századok alatt egymást követő generációk sorát egyetlen, örök embernek tekinthetjük, aki folyamatosan tanul.

Azok, akiket régieknek nevezünk, valóban újat hoztak minden tudományágban, és az emberiség tulajdonképpeni gyermekkorát alkották; s mivel ismereteiket mi gyarapítottuk az őket követő évszázadok tapasztalataival, bennünk magunkban található meg az a régiség , amit mélyen tisztelünk másokban…

Ezért bátran állíthatjuk az ő állításaik ellenkezőjét anélkül, hogy ellentmondanánk nekik, mert legyen bármilyen erős a régiség varázsa, az igazságot mindig előnyben kell részesíteni vele szemben, még ha újonnan fedezték is fel; hiszen az igazság mindig régebbi, mint bármely róla alkotott nézet, és a természetét tagadnánk meg, ha azt képzelnénk, akkor született, amikor ismertté vált.