A Fűhárfa egy árva fiú története, aki hóbortos öregkisasszony – rokonai, a bíró, a seriff, a tiszteletes, a pék: az amerikai kisvárosok tipikus figurái között éli át a csak gyerekkorban érzékelhető, álomszerűen fülleteg kisvárosi létet, amely gyújtópontjában egy, a fatetőről vívott harc áll… Ott, a fa tetején mondja a bíró: „aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében.”
A másik történetben kevesebb a stílromantika. „Szívem, maga eltévesztette a házszámot, én nem vagyok lókórházi kedvesnővér” – így utasítja el a férfiakat Cily Hebrentch, a naiv és rafinált New York-i prostituált, aki „hebrentch”-ségében és jószívűségében amennyire amerikai, ugyanannyira a mi század eleji perditáink rokona is. A mi perditáink többnyire költők múzsái voltak – Miss Cily mellé pedig egy fiatal író szegődik, hogy végignézze tündöklését és bukását a New York-i alvilágban, ahol az álmok mindig „luxuskivitelben” jelennek meg.
