Róma gladiátori játékai egyszerre jelentettek szórakoztatásnak szánt csatákat és a haszon reményében folytatott vérfürdőt. Miközben a hadifoglyok, a leigázott területekről származó rabszolgák és az elítélt bűnözők hírhedten „fogyóeszköznek” számítottak, az arénák harcosai között akadtak olyanok is, akik önként jelentkeztek gladiátornak. A játékokon minden a látványosságot szolgálta: a harcosokat arra bátorították, csak vérző sebeket ejtsenek ellenfelükön, és igyekezzenek minél jobban elnyújtani a másik haldoklását. Polgár és császár egyaránt az erőszakból születő izgalmat és tragédiát kereste… a közönség pedig rajongott a gladiátorokért, akiktől megkapta ezt. Kötetünkben bemutatjuk, miként találhatták magukat férfiak és nők az arénában, valamint részletesen foglalkozunk a különféle gladiátortípusokkal, fegyvereikkel és felszerelésükkel. Kiderül, az arénák harcosai hogyan élték mindennapjaikat – és miként érte el életük csúcspontját, ahogy kiléptek a porond homokjára.
