„A kubista művészet jelensége az egyetemes modern művészet fejlődésének kétségtelenül sorsdöntő fejezete. A kubizmusban válik szembeötlően és radikálisan nyilvánvalóvá, hogy a modern művészeti szellem végletesen eloldódott a XIX. század művészetfelfogásától. S egyetlen kortárs művészeti irányzat sem válik olyan elszántsággal és következetességgel az elkövetkezendő fejlődés egyik alapvonulatának formai ősképévé, mint a kubizmus” - írja Hegyi Lóránd művészettörténész a könyv utószavában.
Hogyan látta e sorsdöntő mozgalom történetét és jelentőségét a kortárs, Albert Gleizes festő, aki maga is tevékeny részese és teoretikusa volt az irányzatnak. E könyvben közölt tanulmányai, melyeket az 1920-as évek második felében írt, az érthető elfogultság ellenére is forrásértékűek. A mozgalom virágzása után, egy teljesen más, megváltozott művészettörténeti helyzetben tekint vissza a tízes évekre, a modern művészet „nagy évtizedére”, és meglátásaiban, ítéleteiben már ennek az új korszaknak a művészeti problémái is benne rejlenek. A mai olvasó olyan dokumentumot tart a kezében, mely bevezeti a XX. századi művészet alapjainak, a kubizmus által megalkotott új „formatudat”-nak a megismerésébe, és ezáltal felkészíti a napjainkig tartó művészeti fejlődés egyik fővonulatának mélyebb megértésére.
