Ritkán találkozunk olyan művel, amely a szó legszorosabb értelmében új világokat tár fel számunkra, s amely igazán mélyen megérint bennünket ismereteinek mélysége, stílusának játékos kreativitása és szépsége folytán. Az is egyedülálló, ha egy műnek sikerül a külön életet élő, egymással semmilyen kapcsolatban sem álló távlatokat és tudásterületeket összekötni és érthetővé varázsolni. Ez a könyv - Gödel, Escher, Bach - ilyen mű. Egy briliáns egyéniség, egy komputertudós szórakoztató, paradox-szürreális dialógusokat, Escher képeit, Bach zenéjét, továbbá egy csomó gondolatot használ fel olyan területekről, mint a logika, a biológia, a pszichológia, a fizika, a zen-buddhizmus, a matematika vagy éppen a neurológia, annak érdekében, hogy a modern tudomány legmélyebb titkára rávilágítson: nyilvánvalóan képtelenek vagyunk arra, hogy megértsük a gondolkodás természetét. Hofstadter könnyedén lépked az emberi szellem és a „gondolkodó" gépek közt húzódó határvonalon. Mindkét oldal szorosan kapcsolódik a klasszikus paradoxonokhoz, a matematikus Kurt Gödel forradalmi felfedezéseihez, a nyelv adta lehetőségekhez, a matematikai rendszerekhez, a komputerprogramokhoz, vagy az olyan művekhez, melyek képesek önmaguk végtelen tükrözésében önmagukról beszélni. Aki belefeledkezik e könyvbe, az valójában utazásra indul az emberi szellem csodálatos világába, egy olyan utazásra, amelynek során kalandok tömkelegét kell átélnie, és amelyről más emberként tér majd vissza. E közel húszéves mű közreadásával a magyar könyvkiadás egy régi adósságát rója le a kiadó.
