Marilynne Robinson: A gondolkodás szabadsága

Marilynne ​Robinson amerikai írót a magyar olvasók elsősorban Pulitzer-díjas, itthon is szép sikert aratott regénye, a Gilead alapján ismerhetik. Ebben a kötetben esszék formájában adja tovább szellemi-eszmei, keresztyén-kálvinista hagyományát. Úgy szól az amerikai történelem és jelen, a kultúra, a gazdaság, a tudomány, illetve a vallás kérdéseiről, hogy miközben felmutatja keresztyén hitének legmélyebb spirituális-eszmei indulatait, körbejárja saját hitközösségének, örökségének legfontosabb forrásait, érvelésében szorosan összekapcsolódik a hit és a gondolkodás szabadsága, a hagyomány mélységes tisztelete és a kritikus gondolkodás és a keresztyén politikai magatartás felelőssége.

„…nem ahhoz az iskolához tartozom, amely szerint a hit szilárdságát a tantételekhez való igazodás határozza meg. Éppen ellenkezőleg, meg vagyok győződve arról, hogy az Istenbe vetett hit felszabadítja a gondolkodást, mert a gondolkodás folyamatos okulás Isten dolgairól. (…) Némelyek szemében paradoxonnak tűnhet a szellemileg nyitott vallásos hit. Ellentmondásnak tarthatják ezt a vallás ellenzői, ahogyan láthatólag számos követője is. (…) Kálvin a mindenséget olyan iskolának mondta, ahol tanulunk. Én ezt mélyen igaznak érzem. (…) »Krisztus szabadságra szabadított meg minket.«”

„Tudom, hogy akik tanultak Amerika történelméről, azt gondolják, hogy a keresztyén önhittség és a verőlegény-gazdaságtan összeházasítása a kálvinizmusban és a puritanizmusban gyökerezik. Nos, Kálvin is, a puritánok is hatalmas irodalmat hagytak maguk után. Tessék őket elővenni, és megmutatni, hol vétkesek ebben a vulgarizálásban! Vagy, ami sokkal könnyebb feladat, keressük meg azt a száz vagy ezer passzust, amelyben elutasítják ezt a gondolatot, ihletet mindig a Bibliából merítve, amelyet divatjamúlt szokásuknak megfelelően meglehetős komolysággal és figyelemmel olvastak. Mi azonban inkább kifejlesztettük az áldozatvédelem történeti változatát: bűneinket apáink nyakába varrjuk. Mondok azonban valamit, amit a köreinkben nemigen szokás: csak magunkat kárhoztathatjuk.”

Marilynne Robinson amerikai író, esszéíró 1943-ban született Idaho államban. A híres Iowa Writers’ Workshop emeritus professzora. Műveinek jelentőségét többek között Pulitzer- (2005), Orange- (2009), Kongresszusi Könyvtár- (2016) díjjal ismerték el.

„A teológia és a Szentírás tanulmányozása érdeklődésem középpontjában állt egész felnőtt életemben. Érdekel a szépirodalom, az esszé- és regényírás is. Gyakran becsmérlik a teológiát, mondván, hogy az intellektus síkjára viszi azt, aminek tapasztalatnak, magatartásnak vagy cselekvésnek kellene lennie. Ha valamennyire is törődtem volna azzal, hogy a teológiának milyen kicsi a becsülete, még az egyházakban is, felhagytam volna vele, és elmondhatatlanul soktól fosztottam volna meg magamat. A becsmérlés szokása kényszerít, rombol, elszegényít, és nehéz tőle szabadulni. A teológia, akárcsak az intellektuális eszmélkedés, szép, ha jól művelik, szépsége táplálta lelkemet, és alakította kezem minden munkáját.”