Bátorligeti Mária: A gondozónő (dedikált)

A történet a 36 éves Magdáról szól, aki egy munkaközvetítő ügynökségen keresztül gondozónő lesz egy francia tanyán, ahol egy betegségből lábadozó idős férfit kell ápolnia. Hamarosan teljes személyiségét igénybe veszi a maga módján boldogtalan család, melyben mindenkinek megvan a sajátos egyénisége. Nagyon érzékeny lélektani bemutatásban követhető nyomon a kétoldali kiszolgáltatottság, a családnak szüksége van rá, Magdának meg a gondozásért járó pénzre. A rideg körülmények fokozatosan módosulnak, árnyalt, sokszínű érzések jönnek létre a regény szereplői között, melyek közül a kötődés és az önkéntes felelősségvállalás kerekedik felül a regény zárlatában. Magda a lét legmélyebb bugyrait járja meg a tanyám, ahol minden történés közelre hozott nagyításban jelenik meg. A gondozással járó összezártság, az egymásrautaltság, a multikulturális környezet és a kommunikációs nehézségek furcsa helyeztek elé állítják Magdát. Ápoltja egy betelepedő férfi, a családban domináns szerepe van, sajátos kultúrával és vallással rendelkezik, ősrégi szokást elevenít fel a tanyán. Magdában állandó feszültséget keltenek a megérzett titkok és a veszélyhelyzetek, melyek fokozatosan válnak értelmezhetővé. Végtelenül sűrű atmoszféra jellemzi ezt a regényvilágot, melyben képek villannak be Magda múltjából, a kisvárosról, a gyerekkorról, a külföldi munkavállalás okairól, bevándorlókról, szeretethiányról, a megértés és felelősség fontosságáról, a lét rejtélyes jelképeiről, a belső és külső világ bonyolult kölcsönhatásairól. Visszaemlékezések, emlékfoszlányok, álmok, sejtelmek, megérzések, árnyalt lélektani bemutatás, idő- és téreltolódások, nézőpontváltások, összeillesztésre váró történetek jellemzik ezt a hagyományos és modern formájú művet, melyet a szerző külföldön dolgozó magyar nők és saját tapasztalatai alapján írt meg.