"Fölpaprikázott az az izraeli diplomata is, aki... képtelen volt fölérni ésszel, hogy jóllehet tisztában vagyok zsidó származásommal, hiszen ennek tudatát kétfelől is igyekeztek már zsenge gyerekkoromtól fogva belém sulykolni, s noha a származás és a vele járó egykori üldöztetés nyilván nyomot hagyott gondolkodásomon, én elsődlegesen magyar vagyok, akárhogy vélekedjék is felőlem a többi magyar. (Meg a többi zsidó.) ... Őrült egy zsidó maga, mondta a diplomata, mire azt feleltem, hogy rendben van, lehet, hogy az vagyok, de még őrült zsidóként is magyar voltam és maradok, ezt kéretik tudomásul venni. S még hozzátettem: Tudja, én kétféle országban nem élnék szívesen. Olyanban, amelyben nincsenek zsidók, meg olyanban, ahol csak zsidók vannak. A diplomata legyintett: reménytelen eset."
Timár György költő, író, humorista önéletírásából, melyben gyermekkorára és felnőtté válására, a harmincas és negyvenes évekre emlékezik.
