Pajor Tamás sokáig a rock & roll és a sebesség megszállottja volt, majd a nyolcvanas évek végétől a hit megszállottjaként lett igazán ismert. E kötetben magamagáról is precíz öndefiníciót ad: haladó magyar, aki továbbhalad a krisztusi úton, költőként, prédikátorként, dalszerzőként, magyarként és zsidóként is.
„A jó hangulatú költészetet szeretem. Lehet ez szerencsés alkati eredetű derű, de ennél azért több: hit. Elveszett voltam, de meglett ember lettem.
A nyelv csak az ember sajátja. Ajándék a Teremtőtől. A spirituális nyelv a lényeget ragadja meg, Isten szava pedig létrehozza a valóságot. A költészet, ha teremteni nem is tud, de a teremtett lényegét kutatni, mutatni kísérli. A dal jó esetben zenei költészet. A jó dal szavakat ad a zenének és megzenésíti a szavakat.
A kötet lapjain felhangzó szózene nyelvi kalandjain át, remélem, átüt egy mélyebb és magasabb világ, amelyet már nem e könyv szavai közölnek.
A szövegnek önmagában is van zenéje. A dalszövegnek nem kell feltétlenül megélnie írott formában, de jó, ha olvasva is hat. A zene és a költészet határán egyensúlyozó dalvers létrehozására törekszem.
Az a jó, ha a szöveg nem esik össze, amikor kivesszük alóla a zenét. Ilyenkor maximum máshogy működik. Így vagy úgy, de szólnia kell, nem nyugodhat a papíron. Haladó magyar, kezdőknek is.”
Pajor Tamás
