Isabel Oliveira: Halálharmad (Florence)

A ​barcelonai szórakozóhelyen egy lány rámosolyog a mellette ülő jóképű fiúra, és egyikük sem sejti, hogy ezzel elkezdődik egy történet, amelynek a gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza, s ismeretségük, majd bimbózó szerelmük egy huszonöt évvel korábbi tragédia akaratlan folytatásává válik. A lány anyját, Cristinát rettenetes emlékek fűzik a fiatalember családjához, és a nőnek döntenie kell: ki és mi az erősebb, az élet, a fiatalok reményei, avagy az ő fájdalma. A döntést megnehezíti, hogy megismerkedvén a fiú apjával, maga is meginog, már nem hevíti mindent lebíró erővel a bosszú, felülkerekedik benne az érdeklődés a férfi iránt, győz a segítőkész emberség. A háttérben pedig folyik a fiesta, a pamplonai bikafuttatás, majd a viadal az arénában, ahol a küzdelem tiszta és becsületes, mert így írják elő az ősi törvények. Vagy mégsem? Lehet, hogy a bikaviadalt is beszennyezik a régi történet komor következményei?

A jövő és a fiatalság azonban mindig erősebb, mint az egykori tragédiák árnyai. Cristina meglátogat egy süppedező sírt, aztán ránéz a lányára, és tudja már: egy fejezet lezárult, jön a következő, és nemcsak a lánya, hanem az ő számára is