Jim Crace sajátos hangvételű regénye témaválasztását és témakezelését tekintve is rendkívüli könyv. Élet és halát szoros összefonódásáról, egymást fedéséről szól, de szól a szeretet halhatatlanságáról, fiatalságról és öregségről, választási lehetőségekről és végzetről, házasságról és promiszkuitásról. A hátteret az erőteljes színekkel megfestett természet, egy elhagyatott és vad tengerpart adja. Itt szerelmeskedik először a regény két főszereplője, Joseph és Celice, a két zoológus, majd ide térnek vissza harminc év múlva, középkorúan, hogy a házasság mindennapjai után utoljára felidézzék a múltat, mielőtt a partot luxusvillákkal építik be. Itt gyilkolja meg őket valaki, egy névtelen, de nagyon is valóságosan ábrázolt gyilkos, a szendvicseikért, aprójukért, ruhájukért. Itt fekszenek hat napon át, míg lányuk be nem jelenti eltűnésüket, és a rendőrség meg nem találja őket. Életük és haláluk ezen a vad tájon olyan, mint egy szimfónia: halálra élet felel, és fordítva, bomló testre ifjúság, egy szerelem születésére, évtizedeken át megőrzött szeretetre/szerelemre lappangó bűntudat. Minden iszonyatossága – a gyilkosság és a bomlás felkavaró leírása – ellenére is életigenlés árad belőle, szeretet az élet és megértő elfogadás a halál, mint az élet velejárója iránt. Crace nem mindennapi tehetség; még a szörnyűséget is költőivé tudja varázsolni. Katartikus élmény.
