Hamis nosztalgiák: fura, képtelen szókapcsolat. Egyszerre utal e költészet elvágyódó jellegére, a szerelmi öröm, az intellektuális élvezet és a mindennapokban megsejtett transzcendencia ünneplésére, s ugyanakkor mindennek folyamatos megkérdőjelezésére, a gyanús mozzanatok kritikus tudatosítására, a józan számbavétel kérlelhetetlenségére. Nagyvonalú eleganciával mutatja fel Szlukovényi Katalin verseinek alapvetően kettős természetét: világ- és költészetlátásának érzelmes és ironikus beállítottságát. E líra elválaszthatatlanul játékos és érzékeny, okos és naiv, áhítatos és gunyoros, szenvedélyes és precíz, következetes és abszurd, szelíd és könyörtelen. Csupa szép ellentmondás, csupa váratlan meglepetés, miközben a változatos témák, formák és hangok burjánzó gazdagságát végig egyetlen törekvés tartja össze: az otthont adó értelem keresése, illetve megteremtése az emberi kapcsolatok és a poétikai lehetőségek terén egyaránt. Egészében is olyan, mint egyik versének allegóriája:
Bonyolult, mint a kőfalon a repkény,
és szabálytalan, mint a mozaik,
és mégis kiadja a játszi önkény
geometrikus alakzatait.
Margócsy István
