Amióta a görögök megalkották azt a nyelvet, melyet mindennapjainkban tudományos leírásra használunk, a mitológia és a tudomány külön utakon fejlődik. De vajon mi volt a görögök előtt? Mi lenne, ha be tudnánk bizonyítani, hogy az összes mítosznak közös eredete van: az égi kozmológia? Mi van akkor, ha az istenek – lakóhelyeik és tetteik –, csupán az égi tevékenység rejtjelezését – a térbeli és időbeli tájékozódás alapjait –, az összetett csillagászati adatok megőrzésére szolgáló nyelvet képviselik?
A tudomány adataira, történelmi és irodalmi forrásokra támaszkodva, a szerzők azt állítják, hogy mítoszaink az írásbeliség előtti csillagászat maradványai – egy szigorú és igényes tudományé, melynek érvényét és pontosságát háttérbe szorította, majd a feledésnek adta át a kibontakozó görög-római világkép.
Ez az elbűvölő könyv kétségbe vonja a nyugati tudomány öntelt feltevéseit a tudás egyre gyorsabb fejlődéséről és átadási mechanizmusáról. Kulcsfontosságú és eredeti tézis fejlik ki e könyvben, melyet mindenkinek el kell olvasni, akit érdekei a tudomány, a mítosz, és a kettő kölcsönhatása.
