A hold eltűnt, sűrű felhők takarták el. Már csak a harmadik emeletről szűrődött ki némi fény. A vak sötétség félelmes volt. Gomar érezte, hogy dobog a szíve, mialatt lábujjhegyen siet a fák között. Kisgyermek korában érzett utoljára hasonló félelmet, amikor a montparnasse-i temető mellett elkóborolt éjszaka. – Eh, badarság! – rázkódott meg. – Itt igazán nincs kitől félni. Elővette a lámpáját, és hősies elszántsággal világított rá a kerek holmira. Közelebb hajolt, és bár a térde remegett, le is guggolt, hogy jobban lásson. Nem, többé nem lehetett szó tévedésről. A lábánál Calvin Ryan levágott feje hevert.
