Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc (Patkány 4.)

Az egész világra kiterjedő, rejtélyes „call girl” szolgálat alkalmazottainak halála borzolja a rendőrség nyomozóinak idegeit. Felbukkan egy fiatal újságíró, aki korábban személyes viszonyt ápolt az áldozatokkal. Az egzisztenciális hullámvölgyben tengődő férfit elhagyja a felesége, s még a macskája is távozik az élők sorából, így ő egy neves író és egy közismert fotóművésznő lánygyermekével, amolyan pesztraként, Hawaiira utazik, hogy rendezze és rendszerezze gondolatait az 1980-as évek kapitalista piacgazdasága által privátmagányba taszított emberiségről. A fiatalember képzeletvilágának múltjában lakozó Birkaember közben tanácsokkal látja el a rock- és popzene, általában a populáris kultúra bűvöletében élő újságírót: A boldogság jobbára elérhetetlen, alkalmazkodni kell a világhoz… ügyesen kell táncolni, mindig csak táncolni!

A sikeres volt iskolatárs, aki filmszínészként rajongókkal körülvéve éli a sztárok életét, eközben a szófukar, életunt fiatalember szabad, korlátoktól mentes sorsát irigyli, s szívesen elcserélné vele a sajátját.

A régi Delfin Szálló helyére épült új, modern hotel labirintusában, akár az életben, könnyű eltévedni, a múlt árnyaival szembetalálkozni, miközben a kiutat az éledő szerelem jelentheti.

Gyilkosságok, magány, siker, a lét elviselhetetlensége, szerelem, barátság – az egyes életutak talán nem véletlenül kereszteződnek. A könyv lapjain minden megtörténhet.

Murakami regényében mindazok az erények és jellegzetes alakok megjelennek, amelyek korábbi írásaiban világszerte kivívták az olvasók tetszését, és a kritika elismerő figyelmét. Az egzisztencialista indíttatású, az emberi lét sorskérdéseivel számot vető elbeszélő és szerző ezúttal sem okoz csalódást.