"Michale azt hitte, hogy miután végeztem az üzleti ügyekkel, még aznap visszatérek Liverpoolba. És egy nappal később csakugyan visszatértem, ha ha. Nem tartok semmitől, hiszen nem fogja megtudni, a leveleit pedig nekem címezi.
Elolvastam a legutóbbiról, Istenem, a legjobbról írott gondolataimat. Semmit sem hagytam a lotyóból. Szanaszét raktam a szobában, időm volt bőven, levágtam a szajha orrát, ezúttal teljesen. Semmit sem hagytam az arcából, ami emlékeztetett volna rá. A kurvát juttatta eszembe. Velem ellentétben olyan fiatal volt. Viccesnek tartottam, hogy amikor levágtam a melleit, csókolgattam őket egy darabit. A vér édes volt, a gyönyörűség hatalmas, újra meg kell majd tennem. Nagyon felizgatott. Otthagytam őket az asztalon pár más dologgal együtt. Gondoltam, ott a helyük. Mészáros kellett nekik, hát levagdaltam, amit csak tudtam, és közben nevettem. Ahogy a többi szajha, ez is széthasadt, akár az érett őszibarack. Egyszer csakugyan elhozom magammal a fejét. Megfőzöm, és felszolgálom magamnak vacsorára. A kulcs és a ruhák feladják a leckét, ha ha."
