A könyv főhőse Gabka. Azért Gabka, mert az édesapja Gábor. Az apa egyébként fontos szereplő, ő Gy. Gábor főorvos az egykori Lipótról. 1998-ban öngyilkos lett. A lány akkor huszonegy éves volt, és heroinfüggő. A főorvos alkoholizmussal és egyéb szenvedélybetegségekkel küzdött. A lánya is többször gondolt öngyilkosságra, mert ezt tartotta megoldásnak. Gabka egyéves korában a szülei elváltak. Mindkét szülő újraházasodott, jöttek a féltestvérek. Gabka élete sivár, de rendezett volt. Anyjánál megtanult kulturáltan enni, az apjánál zabálni lehetett a hűtőből. Apai nagypapa és nagymama együtt járta meg Auschwitzot, anyai nagymamánál Herendivel és ezüst étkészlettel terítettek. Gabka nem kitört, hanem kilépett ebből a világból. Ivott, és majd jött Norbert a heroinnal. Aztán jöttek még sokan: bolgárok, csecsenek, albánok, dílerek, fogyasztók… és a pecók, a vécék, a kapualjak, az őrszobák, a kórházak, a pszichiátriai osztályok, az elvonók, majd a végállomás: Komló. Kecskék, napirend, konyha, terápia, színjátszás, józanodás, felépülés, közösség. Egyszer csak a legöregebb kliens lesz, és visszatér. Ennek már tíz éve és hét hónapja. Gabka nem gyógyult, viszont tiszta. Egy felépülő függő. Ez az ő története.
