Angelika Schrobsdorff munkája az írónő 1987-88-ban Izraelben töltött éveiről szól. Jellegzetes szeretetteljes, mégis szarkasztikus stílusában mesél a barátairól, izraeliekről és palesztinokról egyaránt. Mindig igyekszik a szituációt mindkét fél, a palesztinok és az izraeliek szempontjából is ábrázolni. A történet így egyaránt szól a gyűlöletről – mindkét oldal gyűlöletéről a másikkal szemben –, és ugyanilyen súllyal arról is, hogy miképp tudnak együtt élni az oly különböző emberek a háborúskodás sújtotta földön.
A sokat megélt írónő könyvének fő témája – bár a könyv maga a nyolcvanas évek végének történetein keresztül tárja elénk – ma is eleven és megoldatlan probléma, mint azt a napi híradásokból tudjuk. A jeruzsálemi óváros közelében lakó Schrobsdorff testközelből élte meg az örök izraeli-palesztin konfliktust, s könyvében őszintén, egészséges iróniával tudósít élményeiről.
