A mese születése címet viselte eredetileg ez a kötet, de némi tétovázás után mégis összeszedtem a bátorságomat, és A hazugság forradalma mellett döntöttem, mert én nem a meséről akartam egy újabb elméletet gyártani, hanem azt a pillanatot akartam felidézni, amikor felfedezzük, hogy szabadok vagyunk: a fantázia, a gondolkodás ezernyi lehetősége révén elrugaszkodhatunk a valóságtól, szóban (mesében), rajzban azt tehetünk vele, amit vágyaink diktálnak. A kisgyermekkori boldog, hazudós korszakban káprázatosan közel járunk a művészet forrásaihoz (...) És az is a legigazabb igazsághoz tartozik, hogy nem a hazugságról, az igazságról és a művészetről szándékoztam én könyvet írni, hanem legnagyobb földi élményem közelségében akartam minél tovább maradni. Sok szerepet kipróbálunk életünk folyamán, én apaként voltam a legboldogabb (...) Azt is fontosnak tartanám, hogy a gyermekünkhöz fűződő viszony csodálatos egyediségét megélve se érezzük magunkat - közben és végül - akár irigyelni-, akár sajnálnivalóan: egyedül. (Szávai Géza)
