Újabb állomásához érkezett a sepsiszentgyörgyi Castrum Kiadó nagyszabású antológiasora; ezúttal hét évtized erdélyi magyar lírájának természeti tárgyú verseiből válogatott Lisztóczky László – éppen olyan mély merítéssel, alapos rostálással, műértéssel, az erdélyiség jellemzőinek finom megérzéseivel és pontos tárgyismerettel, ahogyan az előzmények (l.: 910474, 9402072, 9508098, 9610183, 9620261) összeállításakor történt. Most 63 költő 321 verse olvasható a nagyszabású antológiában, túlnyomó többségük nem szerepelt az előző válogatások egyikében sem. (Néhány „alapvers” jelent csupán átfedést, mivel a kiadó eredetileg nem tervezte külön természeti tárgyú líraantológia kiadását.); Az erdélyi magyar költészetben szinte domináns a természetlíra: a transzszilvanizmus egyik eminens vonásaként bukkant föl; továbbá a jeles erdélyi lírikusok (mint Áprily Lajos, Reményik Sándor, Olosz Lajos, Bartalis János, Horváth Imre stb.) alapvető élménye volt a természet szépsége, az erdélyi táj csodálata; arról már nem is szólva, hogy a magyar versszimbolikában milyen kitüntetett szerepe van olyan témamotívumoknak, mint a fenyő, a tölgy, a hóborította táj stb. Az antológia szerkezete – ismét csak előzményeihez hasonlóan – tematikus csoportosításon alapul. Összesen tíz ciklus szól a tavaszról (Egy rigó szemén üzent a tavasz), a nyárról (Nyári miniatűrök), az őszről (Piros leveleket kerget a szél) és a télről (Évente újra hó kiáltja szét), külön ciklus tartalmazza az erdő (Hozzám jött ma az erdő lelke), a kertek (Feljegyzés egy boldog körtefáról), a virágok (Mindennapi rózsáinkat), az állatok (Az állatokat szeretem) és a madarak (A madarak repülése) látványát megörökítő lírai darabokat; végül a természet spiritualitását ábrázoló verseket (Irgalom) talál a kötetben az olvasó, azokat, melyek éppen a lényegről szólnak, amelyek a természet szépségén ámuló lélek fölszárnyalásáról, Istenhez kívánkozásáról, megszépüléséről, vigaszáról adnak vallomást. Az antológiában természetesen fölvonul az erdélyi magyar költészet valamennyi nemzedéke, a 20-as években már érett költőktől (Bárd Oszkár, Dsida Jenő) a transzszilvanizmus jelesein át a Forrás nemzedékek nagyjaiig (Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Farkas Árpád) és a fiatalokig (Balla Zsófia, Veress Gerzson, Cseh Katalin). ; A roppant gazdag, igényesen válogatott antológiát méltó módon illusztrálják a nemzetközi hírű, kolozsvári képzőművész, Gy. Szabó Béla hagyatékából válogatott metszetek, grafikák. A reprezentatív versantológiát – minden közkönyvtárban érdemes elhelyezni.
