Heri Kókler úgy repült, mint egy madár. De sajnos úgy zuhant, mint egy kő. Amikor Szputnyik 2000-es típusú seprűje megbokrosodott, hiába nyomogatta a féket, és kapcsolt alacsonyabb sebességi fokozatba, semmi nem történt, csak zuhant lefelé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Rémülten látta, hogy ő és az iskola oszlopcsarnoka egyre közelednek egymáshoz. Közvetlenül alatta nyerítve menekült a bűvös erejű egyfarkú, tudományos nevén monofarkincusz. Ludvig az aranybagoly, szárnyával takarta el vak szemét, hogy ne lássa Heri életének utolsó, de legizgalmasabb pillanatát, amikor nem nyílik ki a fel nem pumpált légzsák és az otthon felejtett ejtőernyő.
