Kurt Rieder: Hitler titkos expedíciói

Vastag kabátba burkolózott, bőrnadrágokat viselő szakállas férfiak másznak felfelé a hegyoldalban. Mozdulataik elárulják, hogy mindannyian rutinos alpinisták: körültekintően, alapos mérlegelés után választják meg az útvonalat; kapkodó mozdulatot soha nem tesznek, és lankadatlan figyelemmel ügyelnek társaikra. Az európai felfedezők a csoport elején másznak, mögöttük bérelt serpák sora halad; a kistermetű, ám a hegyoldalban nagy ügyességgel mozgó segédek hátán súlyos málhák billegnek A szakállas férfiak makacsul küzdik le a métereket, ritkán szólnak egymáshoz; ilyenkor a német nyelvű szavak javát elhordja a jéghideg szél ereje, a maradékból pedig kurta tanácsok és figyelmeztetések állnak össze, melyek a mászás technikai részleteire vonatkoznak

A hegycsúcsra vezető út nehéz és fáradságos, így az alpinisták, miután felértek a tetőre, először is rövid pihenőt vesznek ki. Hangosan szuszognak, lesöprik a szakállukra rakódott havat, kinyújtóztatják végtagjaikat. 6000 méter fölött a levegő ritka, így szükségük van néhány percre, hogy visszanyerjék az erőt, amit a mászás vett ki belőlük Miután összeszedték magukat, alaposabban körülnéznek. A levegő szinte fájdalmasan tiszta, és – bár a szél erősen fúj – szerencsére nem havazik, így messzire ellátnak Fejük fölé tündöklőén tiszta kék ég borul, lábaik előtt, a távolban egy kicsi falu sejlik: a hegyláncon túl, ha igazat mondanak a vázlatos térképek, egy buddhista kolostort sejtenek. A látótávolság szinte végtelen; bármerre néznek, mindenhol szűz hó fehérlik, mely alól sötéten kandikálnak ki az éles sziklák Mindannyian fáradtak, de boldogok és elégedettek, mosolyogva szólnak egymáshoz. Régi álmuk teljesedett be ezen a napon: évek óta ábrándoznak Tibet meghódításáról, és íme, megannyi kaland és fáradság után végre itt állnak, a világ tetején.