Bátraké a szerencse
Ryan Holiday bestseller trilogiája után a sztoikusok által kiemelt négy kardinális erénynek szentel egy-egy könyvet - elsőként a bátorságnak.
Szinte minden vallás, spirituális tanítás, filozófia foglalkozik a félelem kérdésével - minthogy ez minden embert érint. A Biblia egyik leggyakoribb szófordulata, hogy „Ne félj.” Már az ókori görögök említik a fóbiát, a pánikot, a terrort. A sztoikusok szerint félni természetes, de nem hagyhatjuk, hogy a félelem irányítson bennünket.
A bátorság az a képesség, amellyel felülemelkedhetünk félelmeinken, hogy helyesen cselekedhessünk, megtegyük, amit meg kell tennünk, és igazak legyenek tetteink. Így tehát a bátorság fogalma központi helyet foglal el mind Marcus Aurelius, mind Arisztotelész, mind C. S. Lewis műveiben, a mérséklet, az igazságosság és a bölcsesség fogalmai mellett.
Mai világunkban a félelem ragályosan terjed - az emberek inkább az oldalvonalon kívül maradnak, mintsem hogy felemeljék szavukat az igazságtalanság ellen; inkább a megszokott utakat követik, mintsem hogy higgyenek magukban; szemet hunynak a modern kor hitványságai fölött.
Bátor kiszivárogtatókra van szükség, akik vállalják a kockázatot. Bátor aktivistákra, olyanokra, akik nyitottak a kalandokra. Bátor írókra, akik hírt adnak az igazságról - és bátor vezetőkre, akik hallgatnak az előbbiekre.
Ki kell lépnünk az arénába; harcolnunk kell.
