„Ahogy Akhilleusz, Sándor is a dicsőséget és az örökké fennmaradó hírnevet kereste, s az istenekhez fohászkodott, hogy neve végigvisszhangozzék az egész történelmen. Mégis, számtalan erkölcstelen cselekedete feledésbe merült, vagy átköltötték a történetet, hogy olyan hőst faragjanak belőle, aki méltó szereplője lehet a hőskölteményeknek.
Ám ez csak egy töredéke a történetnek.
Miatta és érte nagyszerű, de néha rettenetes dolgokat vittünk véghez.
Ahogyan az Olümposz tetején ült Zeusz, körülötte a harc, a fény istenei, a vágy, a családi élet istennői, éppen úgy vettük mi is körül Sándort.
A szeretője.
A húga.
A felesége.
A katonája.
Méregkeverők voltunk és gyilkosok, ártatlanok és harcosok, s nélkülünk Sándor csupán egy férfi lett volna a sok közül.
Helyette isten lett.”
