"A mi modern romantikus felfogásunk – írja Babits Mihály az ódaköltő Horatiusról – a lírát csak túlzottban, a vadban, az ősiben, a korlátlanban szereti keresni. Mindez Horatius egész lelkiségével a legtökéletesebb ellentét. S mégis, Horatius minden ízében lírikus, egyike a legnagyobbaknak. Könyve egy emberi attitűd hiánytalan lírai monumentuma. Költők vannak talán gazdagabbak, szárnyalóbbak. De könyv, verses kötet nincs tökéletesebb.
A legnagyobb metrikusok egyike ő. Minden sorát külön kell nyelvünkre venni és ízlelgetni, mint a „nagy borok” minden cseppjét.
Ez a nyelv és vers mindenre képes: acélos és férfias zengésekre éppúgy, mint érzéki, lágy, élveteg hangokra."
A szatírák közvetlen hangú költőjéről így ír: „Kifigurázza a parvenüt, a parazitát, a pazarló örököst, az elpuhult s dologtalan városi életet; de kifigurázza az erényt pózoló filozófusokat és erkölcscsőszöket is. A világról az a véleménye, hogy mindenki bolond egy kicsit.
Ő gyalogjáró, szellemes, modern típusú és urbánus poéta az emelkedettség legcsekélyebb igénye vagy póza nélkül. Az olvasóval szinte azonnal bizalmas viszonyba lép.” És a levelekről: „Egyetlen könyvét sem olvasom ma nagyobb élvezettel.”
Néhány éve látott napvilágot a Lyra Mundi sorozatunkban Horatius ódáinak könyve a magyar fordítók több nemzedékének tolmácsolásban. Összes műveinek lefordítására most Bede Anna vállalkozott.
