Erősen tartja magát a mítosz, hogy igazán nagy szakmai és anyagi sikert elérni és jól működő nemzetközi céget felépíteni csak „odakint" lehet, Magyarországon nem. Ragyogó cáfolata ennek Bojár Gábor és „szülötte", a Graphisoft. A fellazuló szocializmus félmaszek társulásából a frankfurti tőzsdén jegyzett, több mint nyolcvan országban működő multivá nőtt szoftvercég története hallatlanul tanulságos. A legilletékesebb, az alapító-cégvezető (ma már csak elnök) vezet végig a cégépítés folyamatán, a döntések kínjain, a sikerek szédületén, a kudarcok völgyein és a tapasztalatok gazdagító feldolgozásán. Vajon hány lábon kell állnia egy vállalatnak, hogy biztosítsa a jövőjét? Ajándék-e, ha egy nagyhírű multicég hazai képviseletét megkapjuk? Sikeres lesz-e a termék csak azért, mert nyilvánvalóan jobb a meglévőknél? Ellenálljunk-e a nagy és gyors üzletnek a tartós üzlet reményében? Hová érdemesebb bejutni először, nagy országba vagy kis országba? Mi a fontosabb és mikor, a profi menedzsment, a szakértelem, vagy a szívós munka, a lelkesedés és a hit a győzelemben? Adjunk-e kizárólagos jogokat a termék terjesztőjének vagy ne? Lehetünk-e jobbak, mint a nagyságrendekkel nagyobb versenytárs? Meddig terjedhet a bizalom? Kifizetődik-e az etikus magatartás? A kérdések ismertek, a válaszok távolról sem egyértelműek. A cégépítés tipikus dilemmáiban hozott döntéseivel a Graphisoft nemegyszer szembe ment a hagyományos bölcsességgel és izgalmas megoldásokat talált. Sikereit és tévedéseit egyaránt arra használta, amire valók: a tanulásra, a továbbfejlődésre. És ez az, amit a cég és vezetőjének példája mond: a nagybácsi csekkjéből vagy az EU pénztárcájából ne az átmeneti jólétünket finanszírozzuk, hanem a képességeinket fejlesszük, a tehetségünket hozzuk helyzetbe. Hogy a jólét ne átmeneti legyen. A Graphi-sztori esettanulmány a javából. De egy pezsdítően tehetséges és végtelenül ambíciózus ember önvallomása is. A kiemelkedően sikeres vezető frissítő öniróniával és bölcs őszinteséggel elemzi önmagát, cégét és korát, miközben színes, mulatságos történetekben az élet teljességét élvező ember is felvillan. (A könyv, sok egyéb erénye mellett, akár nemzetközi étteremkalauznak is használható…) Az örökké optimista szerző egyetlen kérdésne nem ad választ: Miért nincs sok Graphisoftunk? De legyünk mi is optimisták: talán ez a könyv is hozzásegít egy kicsit, hogy legyen.
