Egy társam az ebédlőben felemelte a tányérjáról a félbevágott citromot. – Figyelj jól! A kezem a légió, a citrom pedig a légiós. Elkezdte kezével a citromot préselni addig, míg az utolsó csepp is elhagyta a sárga héjat. Majd eldobta a maradékot. Ennél jobb példát nem lehet találni arra, hogy milyen hatással van az emberre a légió. Mindent kiprésel belőled, majd soha többé nem leszel az, aki voltál. Az életedből elvesz valamit. Vagy többet, vagy kevesebbet. Az is lehet, hogy mindenedet.A légióról szóló könyvem kissé másként sikeredett, mint a többi hasonló témájú könyv. A mindennapokat akartam bemutatni, mert az tölti ki az ott élők életér a hét hét napján és a nap huszonnégy órájában. Az ördög a részletekben lakozik.Aki elolvassa ezt a könyvet, az talán tényleg bepillantást nyer ebbe a misztikusnak és romantikusnak kikiáltott hadseregbe. Nem tettem hozzá semmit, mert nem tartottam szükségesnek. Ez maga a kemény valóság, és nincs szükség legendák keltésére. Ugyanakkor tiszteletem minden olyan légiósnak, akik valamilyen oknál fogva beálltak a légióba, vagy most is ott szolgálnak. Őértük is íródott ez a könyv. – A szerző beállt a Francia Idegenlégióba,részt vett a korzikai kiképzésben, átélte annak szépségeit és gyötrelmeit.
