Balogh Dániel (szerk.), Sári László (szerk.): Indiai közmondások

India nagymúltú kultúrájának írott emlékei között gyakoriak a rövid, frappáns versek, melyek egyeden strófában foglalnak össze vagy színeznek egy gondolatot, érzelmet, mozzanatot. E bölcs mondások szerves kapcsolatban állnak a valódi közmondásokkal, és általában lehetetlen eldönteni, hogy vajon közmondás ihlette-e meg valamely régi költőt, vagy a poétái mű élt tovább – gyakran a végsőkig tömörödve – a nép ajkán.

A velős, sokszor épp a lényeget kimondatlanul hagyó indiai közmondások minimális fordítói értelmezéssel már akkor is érthetőek lesznek, ha szereplőik, képeik idegenek a mi országunktól és korunktól. Hiszen a közmondások a minden földrészen, minden kultúrában élő, törekvő, szenvedő és szerető ember mondásai, és egyetemes igazságokat hivatottak frappáns formába ölteni. Ha pedig a külső mögött megláttuk a mindenkinek szóló üzenetet, attól fogva egy távoli világ szólásmondásaiból már többet is kiolvashatunk: megérezhetjük, hogy milyen „srófra" jár egy nép esze, és mit tart alkalmas eszköznek egy-egy alapgondolat kifejezésére.