Van-e Isten? Mit mond a tudomány erről az ősi kérdésről?
Hogyan jöhetett létre a világ és az élet összetettsége, ha egyszer ennyire valószínűtlen?
Mennyi idős a világegyetem?
Mi köze az evolúciónak a valláshoz és a jósághoz?
A Bibliából merítjük-e erkölcseinket?
Isten volt előbb vagy a „képzeletbeli barát”?
Milyen út vezet Isten szeretetétől a terrormerényletekig?
Ilyesfajta kérdésekkel foglalkozik Richard Dawkins angol evolúciós biológus, az Önző gén és több más nagy feltűnést keltő könyv szerzője a legújabb kötetében amellyel ismét világszerte szenvedélyes viták kereszttüzébe került. Provokatív és lendületes stílusban fejti ki tudatosító mondanivalóit, többek közt, hogy Isten létezését tudományos hipotézisként kell kezelni, hogy nem volna szabad a gyerekeket vallási „címkékkel” megjelölni, legfőképpen pedig, hogy „az ember ateistaként is képes boldog, kiegyensúlyozott, erkölcsös és intellektuálisan teljes értékű életet élni”.
