Mila Pavićević kötete különös mesevilágba kalauzol bennünket. A mesék álom és valóság határain mozognak, hősei mintha régről itt maradt meseszereplők lennének, akik nem találják helyüket az időközben megváltozott világban. Hajdani jó szokásukhoz híven próbálnak továbbra is mesehősökké válni, viszont nem mindig sikerül nekik. Legalábbis nem úgy, ahogy korábban. Az ifjú névtelen bohóc belehal a kígyómarásba, a ronda, bár varázserővel bíró maszkot még azelőtt kidobják, hogy segíthetne. A Kártyavárosban élő Dáma hiába kért és kapott szívet a fehér kockáktól, tökéletessé – ahogyan az egy rendes mesében történne – mégsem tudott válni, az okosságot már nem adták meg a varázserejű dobókockák. A hiány, a kétely és a tökéletlenség meséit fanyar humorral írta meg a szerző, és a történetekben bár minden egyben van, ami egy hagyományos meséhez szükséges, mégis különös és meglepő fordulatok révén napjaink meséi kanyarodtak elő Mila Pavićević tollából.
