Kalotaszeg néprajzával igen sokan és kimerítően foglalkoztak. Első rövid „vázolata” és annak kiegészítése már 1842-ben megjelenik, 1892-ben monográfiáját adják ki… A sok részlettanulmány és összefoglaló munka ellenére a kalotaszegi fazekasság részletesebb vizsgálata, érdekes módon, háttérbe szorult. Annál is érthetetlenebb ez, mivel régebben nemegyszer az egész falat beborító vagy fogasra akasztott kancsók és tálak, illetve az impozáns méretű kemencék, amelyek füstfogói szép zöld mázas vagy festett, díszes csempékből álltak, bármely kalotaszegi ház legfeltűnőbb díszét alkották.
A levéltári és irodalmi adatok, e falvak „élő emlékezete”, családkönyvek és családi iratok majd száz kalotaszegi fazekasról vallottak név szerint. Ezek szerint teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy virágzó fazekasközpontok működtek Hunyadon, a felszegi Gyerőmonostoron, az alszegi Nagypetriben és Almáson, valamint a Kalotaszeghez tartozónak számító Lónán és Tordaszentlászlón. A részletes adatok alapján megpróbáljuk áttekinteni a kalotaszegi fazekasság kialakulását, központjait, mestereit, valamint ágait és díszítőművészetét.
Végh Olivér
