„Rájöttem, hogy számomra ez a boldogság. Okésnak lenni.”
Anzo nagyon-nagyon kicsi. A szülei nagyon-nagyon magasak és hangosak. Talán ezért nem hallják meg, amit mondani szeretne nekik. Mit kéne tennie Anzónak, hogy a szülei meghallgassák, az iskolában ne csúfolják, és végre a legjobb barátain kívül más is észrevegye, hogy milyen fantasztikus és tehetséges? Amikor rajzaival megnyeri a képregényszövetség különdíját, elhatározza (vagy inkább a barátai határozzák el helyette), hogy a kezébe veszi a sorsát. Lehet, hogy néha nem árt kockáztatni, és bízni benne, hogy a legjobb dolog igenis meg fog történni velünk.
