Napjainkban kulturált lakás alig képzelhető el dísznövény nélkül. Ahol nemrég megelégedtek vágott virággal vagy egy-két cserepes növénnyel, ott ma már a lakószoba egy részét (falát vagy sarkát) növénnyel telepítik be. Ez az elhelyezés szinte kínálja a lehetőséget a kisebb növénygyűjteményeknek, mindenekelőtt kaktuszokból, amelyekből kis helyen is többet és így többfélét lehet tartani.
A pozsgások azonban a növénygondozás magasabb iskoláját igényik: nem is annyira ismeretekben (abban is), mint figyelmességben, körültekintésben. Jobban kell ismerni a növény eredeti élőhelyét (sivatag, fennsík, esősebb hegyoldal stb.), mert hasonló feltételeket kell biztosítani számára, mint amelyhez kialakulása során alkalmazkodott. Mindenekelőtt a napfény és öntözés létfontosságú, amelyre a szerző már a bevezetésben felhívja a figyelmet. Ezért a kapott vagy beszerzett pozsgásnak a tartási viszonyait is igyekezzünk megtudni, hogy a könyvekben megtaláljuk a rá vonatkozó tudnivalókat.
Aki pozsgás növényt tart, sohase elégedjen meg a fajról leírt ismeretekkel: lapozzon vissza a nemzetségnévhez, és olvassa figyelmesen az ott leírtakat. De legalább ilyen fontosak a bevezető fejezetek, amelyek a származási helyről, az elhelyezésről, a talaj megválasztásáról és elkészítéséről, a gondozásról, különösen pedig az öntözésről és a teleltetésről tájékoztatnak, amely utóbbiak pl. előfeltételei a virágzásnak, vagyis annak, hogy a növény a természetes életét élhesse lakásunkban is.
