Ha a családommal tömegközlekedéssel utazom, mindenki jegyét én őrzöm a válltáskámban. Indulás előtt odaállok a jegykezelő és a gyermekeim közé, és ahogy beszállnak, mindegyikük kezébe adom a saját jegyét, hogy felmutathassa. Isten ugyanezt teszi. Odaáll közénk és a szükségleteink közé, és várja, hogy segíthessen nekünk. Ezért mondja a Biblia: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidók 4,16; Károli) Figyeljük az időhatározót? „Alkalmas időben”. Nem túl hamar, de nem is későn. Épp időben.
Ahogy én igyekszem gondoskodni a gyermekeim szükségleteiről, úgy készít el mennyei Atyánk is mindent, amire valóban szükségünk van. Az ő kezéből fogjuk „alkalmas időben” megkapni azt.
És ki tudja, talán pont ezeken az oldalakon keresztül. Az a vágyam, hogy Isten felhasználja ezeket a naponkénti találkozásokat arra, hogy még többet adjon az olvasóimnak önmagából – kegyelmet napról napra.
