Sétáltam egyszer az utcán, bámészkodtam, tűnődtem, mikor egy árnyék elsuhant előttem, be a pinceablakba! Nahát, mi lehetett az? Óvatosan a pinceablakhoz mentem, két szem parázslott rám. Egy kandúr nézett kíváncsian. Néztük egymást egy ideig.
– Legyünk barátok! – mondtam neki. – És majd jókat mesélünk egymásnak!
Így is lett. A kandúrt elneveztem Oriza-Triznyáknak, mert mindenkinek jár a név, és ő bemutatta sorban a barátait: Mirr-Murrt, a kandúrt, Téglagyári Megállót, a fura nevű kutyát és a többieket. Elmesélték a kalandjaikat, én meg könyvet kanyarítottam belőle, meg mesefilmet, hogy mások is megismerhessék! Most új meséket hallottam tőlük, és gyorsan megírtam.
Olvassátok!
