A "SZÍVEM DALAI" című könyvem előszavában Magyarország történelméről írtam ismertetést. Szíves engedelmükkel a kritizálóknak itt adnék nyilvánosan választ. A dicséretet örömmel köszönöm a kedves olvasóknak. Ma tanulhatnék belőle akkor az elmarasztaló hozzászólásoknak is örülnék, de nem volt könnyű visszatartani a könnyeimet azért, mert ilyen hazafiatlanok is élnek hazánkban.
Az első kritikus azért ítélt el. mert fájlaltam azt, hogy igazságtalanul elcsatolták Erdélyt honunktól. Azt merte kérdezni, hiogy mit kezdenénk egy megnagyobbodott országgal? Szerinte így is nehezen tudunk élni. Erre csak azt válaszolhatom, hogy ha hallgatott volna akkor nem mondhatnánk rá, hogy nem tanult hazaszeretetet.
A második kritikus is Erdélyt említette. A megállapítása szerint nem voltam Erdélyben, mert aki ott járt, annak elege van az ott élőkből. Szerencsének nevezte, hogy elcsatolták hazánktól. Örüljünk, hogy megszabadultunk rengeteg bajtól. Egy elvetemült gondolkodású még mer kritizálni! Az ilyen kitagadásra megérett személynek fogalma sincs arról, hogy Erdély mennyi tudós hazafival gazdagította országunkat. Sokan vállalták a börtönt is a magyarságukért. Márton Áron, a kolozsvári egyetem dékánja többed magával és hosszasan sorolhatnám az ott élt és ma is élő magyar hazafiakat. Ma is hűségesebb magyarok élnek ott, mint az ilyen elbutított itthoniak. Szégyen, hogy ilyen lelkületű honfitársaink is élnek hazánkban.
A harmadik bíráló azt kifogásolta, hogy mit akarok több mint hetven év után. Ez a sötétfejű bíráló nem tudja azt, hogy a történelem szüntelenül változik. A történelemben nincs örökös fogalom, de ö a haza érdeke ellen nyitott szájjal szónokol. (Az idegen neveket magyar kiejtés szerint írom.)
A Verszáji Trianon nevű palotában hozott döntés teljes tudatlanságnak lett az eredménye. Tehát nem lehet állandó.
