1942. háborús telén, amikor a teljes német déli parancsnokság hadereje a felmorzsolódás szélén áll – és az úgynevezett „Vashadosztály” harctere egy „Mozgó katlanra” korlátozódik, a vele szemben álló, Oroszország legkiválóbb szövetségesének számító „Tél tábornok” gyilkos hidegétől támogatott Vörös Hadsereg csapataival –, a Negyedik Gránátos Hadosztály alakulatai ötszáz kilométeres távolságra el vannak vágva a német frontvonaltól. A visszavonulás lenne a kézenfekvő megoldás, ám e helyett további előretörésre kapnak parancsot, hogy felmentsék a „Vashadosztály” végsőkig kimerült, leharcolt maradványait.
