Volt - illetve egyre ritkuló számban még van – egy korosztály, melyet a sors arra kárhoztatott, hogy kényszerű résztvevői legyenek két világháborúnak. Ezek közé tartozik e könyv szerzője is, aki 1899-ben született, s e könyv megírásának befejezésekor, illetve megjelenésekor betöltötte 91. életévét!
Szinte gyermekfejjel, a gimnáziumi érettségi után kapta kezébe a katonai behívóparancsot. 1917 ősze volt akkor, s ő a bukovinai fronton került szembe – illetve orosz-ukrán nyelvtudása révén közvetlen kapcsolatba – a forradalom lázában égő orosz csapatokkal. Innen csapatteste – a szegedi 5. népfelkelő gyalogezred – az olaszországi front poklába került. Trento, Monte Grappa, Settesommuni, Piave – még a mai korosztályok számára is gyászosan ismert csatahelyek.
Mint Kárpátalja szülötte – rendkívül mozgalmasan töltötte el a két világháború közti húsz esztendőt: Magyarország, Németország, Csehszlovákia, Szlovák Köztársaság, majd újra Magyarország.
Aztán újra a háború – a második világháború. Mint a német és több szláv nyelv jó ismerője (tartalékos hadnagyként, majd főhadnagyként) katonai tolmácsként magasabb parancsnokságon teljesített szolgálatot. Ez irányú katonai tevékenységének csúcspontja volt, mikor személyi tolmács segédtisztként Horthy István kormányzóhelyettes és repülő főhadnagy közvetlen környezetébe került. A máig is sok vitát kiváltó repülőbaleset egyik leghitelesebb tanúja a Szerző.
A háború végét már polgári hivatalnokként – de a kárpátaljai és szlovákiai hadi események sodrában élte át Ortutay Tivadar, akinek könyvét (visszaemlékezéseit) minden e kor után érdeklődő élvezettel és haszonnal olvashatja.
