A magyarság kereken ezerszáz esztendővel ezelőtt vette birtokába a Kárpát-medencét, amikor is hozzávetőleges félmilliónyian beszéltek az eurázsiai kontinensen magyarul. Egy olyan nyelven, mely nem rokona a latin, a germán és a szláv nyelveknek. Idegen nyelvű, ellenséges indulatú, ellenséges világképű népek tengerében állt és áll a magyarság, mint a vadul tajtékzó tenger közepén a magányos kőszirt, és bár számtalanszor ármánykodtak édes anyanyelvünk elveszejtésére is, a világ csodája, hogy a csöppnyi területűvé zsugorított országunkban élünk és magyarul beszélünk! 1791-ben a német Herder ezt írta: A mások közé ékelt kis számú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet felfedezni.
Ha nem becsüljük a múltunkat, nem hihetünk a jövőnkben sem.
