„Anyámnak köszönhetem a szerencsémet, és minden jót, amit valaha cselekedtem” - írta egyszer Napóleon, holott ő tette ezt az egyszerű korzikai asszonyt egy császár, három király, egy királynő és két uralkodó hercegnő édesanyjává. És ezt nemcsak a gyermeki hála és a fejedelmi udvariasság mondatta vele... A történészek maguk is csodálattal adóznak Letizia Buonaparte alakjának. Stendhal egyenesen így ír róla: „Ez a páratlan nő, bízvást mondhatjuk, egyedülálló jellem Franciaországban... A kis korzikai ügyvéd szépséges hitvese, akinek egész fiatalsága komoly anyagi gondokkal küszködve telt, 35 évesen nyolc gyerekkel maradt özvegyen, mégsem omlott össze...”
