Könyvem címével nem megbotránkoztatni akartam a tisztelt Olvasót. Valójában a végtelen sorok rögzítése közben erősödött meg bennem a gondolat: legyen meztelen a királynő. Fizikailag, de főképpen belsőleg, lelkileg. Teljesen.
A meztelenség hallatán sokan felkapják a fejüket. Micsoda? Valaki meztelen?
Igen. Gondolja végig a kedves Olvasó: a meztelenség végigkíséri életünket! Nem ruhában teremtett az Isten! Meztelen az újszülött. Meztelenül lépünk a zuhany alá, meztelenül vizsgálta meg a katonaorvos a bevonult fiatalt, gyakran meztelenül szeretkezünk, a műtőasztalon is meztelenek vagyunk, és amikor letelik földi időnk, kis időre akkor sincs rajtunk ruha, tán csak lepel.
A fizikai meztelenség hozzátartozik az életünkhöz. Nincs mit szégyellni rajta. A természet adja, a természet veszi el. És a lelki meztelenség? Sokan takargatják, titkolják, amit a lelkükben hordoznak. Bezárják magukba. Nos, én kísérletet tettem arra, hogy az Olvasó elé tárjam egyrészt a sokak által ismert fizikai meztelenségem okait és következményeit. S kitárom a lelkemben dúló érzéseket is.
Az volt a célom, hogy elmondjam, ki vagyok, és tisztázzam a rólam alkotott, gyakran ködös képet. Bepillantást igyekeztem nyújtani a gyermekemért folytatott, néhol heroikus küzdelembe, magánéleti nehézségeimbe, a bulvármédia engem érintő világába, amelyről sokan álmodoznak, vagy elítélik azt, de a legtöbb embernek valamiféle teljesen más elképzelése van erről a csillogónak hitt világról.
Bízom az emberekben. Bízom abban, hogy mindenki képes józanul megítélni eseményeket, nyilatkozatokat, tényeket, melyeket ebben a könyvben fehéren feketén olvashatnak. S azt is remélem, minden emberben megvan az a képesség, hogy felülírja saját véleményét, képes változtatni jellemében és értékítéletében, hiszen mi a jóra születtünk.
