Ha valaki megéri a hatvanadik évét, nem kell dicsekednie vele, mert ez csak azt bizonyítja, hogy az ágyúgolyónak nincs szeme. Moldova György is igyekszik szerényen elviselni életének ezt a fordulatát. Nem kér ajándékot, inkább ő szeretne adni nekünk, egy könyvet, melyet eredetileg a lányainak írt, összeszedve benne „élettapasztalatait”, azokat a „kis aljasságokat”, melyek segítségével meg tudta úszni ezt a hat évtizedét. Aszfaltvirágok, egy mocsári hajós tapasztalatai, gyalogos filozófiai félpercesek, tanácsok az élet középnehéz helyzeteire. Neked is segíteni fog.
Egy könyv, melyet nem lehet megunni, ahhoz túlságosan rövid, mondatai úgy csattannak, mint egy pofon vagy egy csók.
