Pierre Corneille, Jean Racine: Klasszikus francia drámák (világirodalom klasszikusai)

A XVII. századi francia dráma a Napkirály udvarának fegyelméből merít tápot az ókori dráma szigorú formai-eszmei fegyelmében gyökerező művészetéhez. Az előtte, mellette és utána elszabadult képzelettel kavargó, romantikus szellemű színház viszontagságai közepette világirodalmi színvonalon képviseli a klasszikus drámai hármasegység és a pallérozott dramaturgiai rend igényét. A hősies szellemű Corneille és az érzelmileg árnyalatosabb Racine képviseli gyűjteményünkban azt a nagy múltú francia neoklasszikus műfajt amelyet a kötelesség és a szerelem, a becsület és az érzések fonfliktusa feszít. Ez a két mester, az egyetemes drámatörténet ikercsillaga egymást múlja fölül a pompás versekbe foglalt színpadi tűzijátékban, és ha Corneille az emberfölöttiben nyomozza a szív egy-egy lankadását, Racine a lélek egy-egy rezdülésében kutatja az emberfölöttit.